Kissing in the Rain

Sziasztok! ^^ Ezúttal is egy barátnőmnek írt OS-el érkeztem (elképzelhető, hogy ma még hozom a DaeJae 2. részét), ami szerintem egészen jól sikerült. Bár bevallom, hogy eleinte 18-asra terveztem, de végül nem tudtam megcsinálni úgy. xD 

Szereplők: Momo (OC), Taehyun (Winner)

Műfaj: romantikus

Figyelmeztetések: nincs benne erotikus tartalom, de azért inkább tizenhatosra tenném a korhatárt

Késő este volt már, mondhatni az éjszaka közepe, mivel már éjfél is elmúlt. Tavasz lévén ráadásul a szél is fújdogált és a csillagokat sem lehetett látni a sötét felhőktől, így közel sem volt melegem abban a vékony bőrdzsekiben, amibe karjaimat bújtattam. Az utcák kihaltak voltak már azon a részen, ahol sétáltam, a lámpák néhol csupán pislákolva világították be a sötét utcákat. Utáltam éjszaka mászkálni a városban, főleg egyedül. Mindig beképzeltem magamnak ijesztő dolgokat, amik tipikusan horror filmbe illők voltak. Sietve szedtem a lábaimat, dzsekimbe markoltam, mintha még jobban magamra tudnám húzni, holott én is tudtam, hogy már össze is van cipzárazva, mégis megnyugvással töltött el egy picit. A szél átfújt a harisnyámon is, én pedig már a megfagyás szélén álltam, amikor mögülem valami fémes csattanás hallatszódott, én pedig rémülten fordultam hátra, hogy meglássam a fekete, világító szemű macskát. Mellkasomra téve a kezemet fújtam ki a bent tartott levegőt, ahogy a szívem kezdett alábbhagyni az őrült tempóból, és inkább visszafordulva folytattam utamat a lakás felé, ahol jelenleg nem várt otthon senki. Persze, mert a barátnőimnek pont ilyenkor kellett elmenni a pasijaikkal szórakozni, én pedig maradhattam itt és másik haverokkal bulizhattam. Nem volt rossz, csak azért elkeserítő volt a tudat, hogy egyedül kell egy ilyen éjszaka lennem abban az üres lakásban. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre se vettem, ahogy mögöttem léptek zaja hallatszódott, így teljesen váratlanul ért, amikor a következő pillanatban egy kar fonódott a derekamra és egy kéz fogta be a számat a kiabálásom megelőzése érdekében. Őrülten kezdtem ficánkolni, próbáltam szabadulni, ahogy elöntötte az agyamat a félelem. Nem láttam a személyt, de talán jobb is volt így, mert akkor lehet, még jobban halálra rémültem volna. Az idegen behúzott valami nagy mögé, ahol takarásban voltunk, én pedig még jobban megijedtem. Már elképzeltem a halálomat is, ahogy egy ilyen ismeretlen helyen fogom elveszteni az életem, amikor pisszegni kezdett a férfi, én pedig elhallgattam. Nem tudom, miért, talán kíváncsi voltam, hogy miért teszi ezt és miért nem támadott már le.

- Maradj csöndben! – hallottam a fülem környékéről a halk szavakat, amik furcsán mélyek voltak. Összeráncolt szemöldökkel értetlenkedtem pár pillanatig, aztán már épp azon voltam, hogy akkor most újból megpróbálok kiszabadulni, amikor egy népes társaság nem valami bizalomgerjesztő szavait hallottam meg. Ezer százalék, hogy akik erre tartottak azok erősen ittasak voltak már, vagy be voltak lőve, mert őrülteknek tűntek már csak a hangokból is. Lebénultam, még csak bele sem akartam gondolni, hogy mi lenne, ha megtalálnának azok az emberek is… Elmerengtem, így csak percekkel később fogtam fel, hogy egy férfi mellkasának vagyok szorítva, ráadásul lefogva. Amint eltűnt a hangoskodó csoport, úgy ugrottam fel, ezzel rendesen le is fejelve a mögöttem lévőt, aki felordított fájdalmában. És mintegy végszóra el is eredt az eső. Szitkozódva álltam fel, tisztes távolságban fordulva vissza az ismeretlen felé, akit egyszerűen nem tudtam rendesen kivenni a gyér világítás miatt. Hunyorítottam az eső miatt is, hátha úgy jobban látom, ám a tag ekkor felállt, az arcát még mindig árnyék borította, én pedig azonnal hátrálni kezdtem. Nem volt ijesztő a kisugárzása, de ugye jobb félni, mint megijedni. Én pedig most egy ilyen helyzetben voltam. Nem akartam a véletlenre bízni, hogy elkapjon a pasi, csak azért mert óvatlan voltam.

- Momo… – Ahogy meghallottam a nevemet, úgy kerekedtek ki a szemeim a meglepődéstől és a felismeréstől. Már tisztán láttam, hogy ki áll velem szemben alig két méterre. Nevetni tudtam volna, ahogy megláttam azt a jellegzetes elválasztást a hajában, amit mindig úgy szerettem benne. Olyan rég láttam. Soha nem gondoltam volna, hogy ezen az éjszakán tavasszal, azzal a fiúval fogok összetalálkozni, akit már hónapok óta nem láttam élőben a sűrű beosztása miatt.

- Te hülye barom – nyögtem ki szenvedve azt a mondatot, ami először az eszembe jutott. Taehyun meglepődött, aztán elmosolyodott és végre elém lépett. Tisztán láttam a csillogó szemeit és azt a mosolyát, ami annak idején annyiszor elvette az eszemet. Nem akartam elhinni, hogy tényleg itt áll velem szemben. Őszintén nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A szívem szét akart robbanni attól az észveszejtő ütemtől, ami benne zajlott. Mintha újból bele szerettem volna, teljesen olyan volt az érzés. Az eső egyre jobban rákezdett, de mintha nem is éreztem volna, csak az előttem lévő személyt bámultam, majd egy megkönnyebbült nevetéssel egybekötve karoltam át a nyakát, és fúrtam arcomat a mellkasába, amin a felső már csurom víz volt. Taehyun szinte azonnal átölelte a derekam, fejét nyakhajlatomba rejtve puszilt a kilátszódó bőrre, majd eltolva nézett mélyen a szemembe, én pedig a boldogságtól alig látva hajoltam ajkaira. Annyira régen értünk már egymáshoz, hogy szinte új volt az érzés, mintha felrobbant volna bennem valami teljesen ismeretlen, ami az égig repített volna és még ott sem engedett volna szabadulni. Boldogságban úsztam, akárcsak a mesékben, amikor rózsaszín felhőcskék vesznek körül. Szerintem a kapcsolatunk elején nem éreztem úgy, mint most. Talán kellett egy ilyen nagy szünet, hogy ne találkozzunk és aztán igazi érzésekkel borítsuk be a másikat. Taehyun olyan szorosan ölelt, hogy ha akartam sem tudtam volna szabadulni. Úgy csókolt, mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Olyan szenvedélyes volt, mint talán még soha. Nem bírtam ki nevetés nélkül, ahogy csak másodpercekre vált el a számtól, hogy egy kis levegőt juttassunk magunkba és még véletlenül sem hosszabb időre.

Szívesen maradtam volna még így akár a végtelenségig, de már mindenem kezdett átázni, a sminkem valószínűleg borzalmas állapotban volt és csak reméltem, hogy Taehyun nem emiatt fog elrohanni. Mellkasára csúsztatva kezeimet próbáltam elhúzódni tőle, de a fiú mindannyiszor visszahajolt hozzám, hogy aprócska puszikat adjon.

- Taehyun, meg fogunk fázni – nyöszörögtem a szájába, mire végre hajlandó volt távolabb menni kemény két centit, onnan nézve egyenesen a szemembe, miközben ujjaival arcomat simogatta.

- Akkor menjünk valami meleg helyre, mit szólsz? – nézett rám egy féloldalas mosollyal, amiből már tudtam, hogy máshogy érti a szavakat, mint ahogy kimondta, és én nem ellenkeztem. Vigyorogva bólintottam, ő pedig azonnal kézen ragadott és futva tettük meg az utat a lakáshoz, ahol már patakokban folyt rólunk a víz. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, mert kezdtem fázni abban a vékony ruhában, a harisnya alatt meg már viszketett a lábam, így amint beléptünk a lakásba, már le is rúgtam magamról a bakancsomat és a kabátomat kiterítve indultam volna a fürdőbe, ha nem állít meg a vendégem. Kérdőn pillantottam az ázott fiúra, majd kitört belőlem a röhögés a látvány miatt. Annyira aranyosnak és szerencsétlennek nézett ki így a barna hajával, ami szinte rásimult a fejére. Összegörnyedve nevettem továbbra is már a könnyeimet törölgetve, amikor hirtelen magához rántott, majd a számra marva emelt a csípőjére, én pedig rögtön köré fontam a lábaimat belemosolyogva a csókba. Éreztem, ahogy valamerre sétált, de lusta voltam kinyitni a szememet, ahhoz, hogy rá is jöjjek merre visz a fiú. Hallottam, ahogy becsukja maga mögött valahogyan az ajtót, utána pedig elhúzódva nyomott apró puszikat a szám környékére, mielőtt letett volna. Felnézve rá ereszkedtem a saját lábaimra, ő pedig mosolyogva csókolt bele a következő pillanatban a nyakamba, ezzel egy időben kezei már derekamon ügyködtek, hogy leszedjék rólam a rövidnadrágot. Mosolyogva karoltam át a nyakát, amint lehúztam a harisnyát is magamról, ő pedig azonnal ajkaimért kapott, ezúttal puszikkal halmozva el az egész arcomat, onnan továbbhaladva pedig a nyakamat vette kezelésbe. Sóhajtozva élveztem ki a már régen tapasztalt kényeztetést, ahogy megharapta az érzékeny bőrt a fülem alatt, enyhén meg is szívva. Valamiért mindig is imádta ezt a részét a nyakamnak. Miközben ő továbbhaladt az állkapcsom vonalán milliónyi puszit hagyva maga után és apróbb szívásokkal jutalmazott, addig én próbáltam kicsatolni az övét, amit végül ő maga tett meg, így ugyanannyi ruhadarabbal álltunk egymással szemben, összesimulva. Hirtelen hagyta abba a nyakam kényeztetését, hogy rám nézhessen, majd szorosan átölelve szuszogjon a nyakamba, amitől borzongás futott végig az egész testemben.

- Annyira hiányoztál – suttogta a bőrömre, én pedig teljesen elérzékenyültem. Annyira imádtam, amikor kimondta, amit érez, mert ilyenkor mindig olyan más hangszínnel ejtette ki a szavakat. Olyan… szerelmesen.

- Nekem is – válaszoltam elfúló hangon, ahogy szorosabban markoltam a felsőjébe, másik kezemmel hajába túrva. – Nagyon…

Taehyun megint csak hirtelen döntött úgy, hogy ő most folytatja, amit elkezdett, mert a következő másodpercekben már a zuhanyzóban találtam magamat, a hideg csempe a vizes ruhámnak nyomódott, így még hűvösebbnek éreztem. Szerencsére azonban gyorsan ki is nyitotta a csapot és már a meleg víz folyt ránk, így jobban fel is tudtunk oldódni, ami nagyon is látszott, mert Taehyun úgy rántotta le a nedves pólót rólam és magáról is, mintha nem is lenne egyszerűbb dolog a világon, pedig azért rendesen tapadtak a ruhák. Felnyögtem, ahogy a fiú nekilökött a csempének, majd már vissza is tért a nyakamhoz, ahol minden négyzetcentimétert végigcsókolt, ő pedig élvezte azokat a hangokat, amiket ő váltott ki a cselekvéseivel. Tökéletesen éreztem mindenét, ahogy combjaimnál fogva a csípője köré tekerte azokat, így sokkal egyszerűbben fért hozzám mindenhol.

- Taehyun – nyöszörögtem, ahogy már kezdtem megőrülni attól, hogy szinte nem hagyta levegőhöz jutni a nyakamat, én pedig még konkrétan hozzá sem érhettem a fiúhoz. – Én is akarom neked – motyogtam a fülébe, amikor már kezdett sokkal lentebb tevékenykedni. Felnézett rám a fiú, majd egy hosszú, érzelmekkel teli csókkal letett a zuhanytálcára, várakozóan nézve rám. Elmosolyodva néztem fel rá, majd fordítottam a felállásunkon, így végre ő került szorult helyzetbe és szabadon eshettem neki a fedetlen nyakához. Ezúttal pedig nem érdekelt, hogy a sminkeseknek mennyit kell majd azon munkálkodniuk, hogy eltüntessék a foltokat a nyakáról, mert szükségem volt már erre. Látni akartam, ahogy rajta is olyan nyomokat hagytam, mint amilyeneket ő rajtam. Hogy lássuk, hogy egymáséi vagyunk. Erősen haraptam rá a nyakára, hogy kicsaljak belőle valami hangot, ami sokkal kedvezőbb volt, mint a halk zihálása. Elégedetten mosolyogtam bele a kulcspontjába, ahogy meghallottam az elfojtott nyögését, amit számtalan követett a tetteim után, ahogy egyre többet kínoztam a nyakát és az állkapcsa vonalát. Mosolyogva haladtam egyre lejjebb, aztán szembe került velem az husis pocija, én pedig hangosan felnevettem, ugyanis egy rajzolt, az a tipikus Taehyun mosoly volt rajta. Az igazi Taehyun mosolyogva guggolt le hozzám, majd tarkómra fogva húzott magához egy ölelésre, hajamat simogatva.

- Szeretlek. Annyira nagyon boldog vagyok most, baby – motyogta a fülembe, majd amennyire tudott végigfektetett a szerencsére elég nagy zuhanyzóban, hogy aztán fölém mászva csókoljon meg ezúttal úgy, hogy be is fejezzük azt, amit elkezdtük.