DaeJae - ABC (Olyan könnyű, mint az 123) 1. rész

Sziasztok! :3 Ezúttal egy fordítással érkezem, egy rövid, két fejezetes DaeJae, de szerintem iszonyat édes. Akadtak problémáim a fordításban, így nem egyszer kértem segítséget barátnőmtől, az egyik fő gond mégis az volt, hogy csomó mindent képtelen voltam normálisan jelen időben írni, így végül az egészet múlt időbe tettem hosszas gondolkozás után. Próbálkoztam a jelennel, volt ahol sikerült is, de voltak olyan részek, amiknél egyszerűen sehogy nem jött volna ki megfelelően a mondat. Mindenesetre szerintem, így is ugyan olyan aranyos és aki nem olvasta az eredetit, annak remélem, hogy így is tetszeni fog. ^^ 

Író: daesunki
Szereplők: DaeHyun és YoungJae (B.A.P), de feltűnik a többi tag is
Műfaj: fluff
Figyelmeztetések: yaoi

4-3

Daehyun négy éves. Youngjae három. Mindketten közel élnek, de nem annyira, Szöul külvárosának szomszédságában. 1998 van, és az életük megváltozik – valószínűleg végleg – és az egész akkor kezdődik, mikor Daehyun megüti Youngjae fejét az uzsonnás dobozával óvodában, és Youngjae sírni kezd.

Először Daehyun ideges lett; szerette Youngjae pufók arcát és ragyogó fekete haját, de nem szerette, amikor könnyek ömlöttek végig Youngjae arcán, amint rövid ujjai megérintették feje tetejét, ahol Daehyun uzsonnás dobozának a széle megütötte őt. Daehyun anyukája arra tanította őt, hogy amikor valaki sír, egy ölelést és puszit kell adni neki; és Daehyun pontosan ezt tette.

Ügyetlenül leült a még mindig zokogó Youngjae mellé, és karjait köré fonva nyomott egy puszit Youngjae arcára, megízlelve a sós könnyeket. Youngjae sírása szinte azonnal abbamaradt, és ránézett Daehyunra nagy, mandulavágású szemeivel.

- Sajnálom – mondta őszintén Daehyun, kicsit bukdácsolva a szavakkal, mert a fiú szemei túl mélyek és azt hitte, megfullad bennük. Tetszik neki, gondolta, így még egy puszit adott Youngjae arcára, majd megszólalt: – legyünk barátok!

Youngjae bólintott, majd szélesen elmosolyodott, boldogan mosolygott. Daehyunnak tetszett ez a mosoly; boldoggá tette őt belülről.

Mindketten felkeltek, és a homokozóhoz szaladtak, útközben megfogva egymás kezét.

9-8

- Enyém a felső ágy! – kiáltotta Youngjae, amint beléptek a hotel szobába, ledobva a táskáját arra a felső emeletes ágyra, ami a legközelebb volt az ablakhoz, és útközben lekönyökölve Himchant. Ez az első osztálykirándulásuk, és már hetek óta beszéltek róla; nem igazán a kirándulás miatt voltak izgatottak, inkább az alvóhely eldöntése miatt. Daehyun, Youngjae, Yongguk és Himchan mind egy szobán osztoztak, és az egész buszút alatt Youngjae arról fecsegett, hogy ő mennyire szereti az emeletes ágyakat és azt kívánta, hogy neki is legyen egy. Daehyun csak megforgatta a szemeit és úgy csinált, mintha figyelne rá – nem ez volt az első alkalom, hogy hallotta Youngjae véget nem érő imádatát mindenért, ami két emeletes volt vagy akár több.

Himchan elfoglalta a másik emeletes ágy felső részét, míg Daehyun a Youngjae alatt lévőt; mindig is volt egy enyhe félelme a magasságoktól és még csak a gondolatát sem szerette, hogy ő magasan aludjon. Viszont volt egy kis bátorsága, így felmászott, hogy lássa milyen fentről. Nem volt olyan magas, de Daehyun még így is érezte a bizsergő érzést az ujjaiban, amikor lenézett. Youngjae kinevette, amiért ilyen lányos volt, és Daehyun emlékeztette őt az oktalan félelmére az éjjeli lepkéktől és a pillangóktól, megérdemelt egy ütést a karjába.

Hajnali negyed három volt, amikor Daehyun szipogásra és elfojtott zokogásra ébredt, ami a felette lévő ágyról jött. A sötétben pislogott, a padlót nézve, amin halvány foltok rajzolódtak ki a hold fénye miatt. A szipogás folytatódott – nyilvánvalóan Youngjae próbálta abbahagyni a sírást, hogy a többieket ne ébressze fel, de a zokogása egyre csak hangosodott, kiszökött a száján annak ellenére, hogy nem akarta.

- Jae? – szólt Daehyun habozva, a hangja halk volt, de nem suttogott. A hang abbamaradt és Daehyunnak volt egy olyan érzése, hogy Youngjae szemei kiszélesedtek rémületében, amikor felfogta, hogy valaki rajtakapta.

- Youngjae – próbálkozott újra Daehyun, ezúttal sokkal komolyabban. Egy sóhajtás hallatszott, majd egy fojtott hang válaszolt neki.

- …Igen?

- Jól vagy?

Egy újabb sóhaj hallatszódott. Youngjae hangja csendesebbé vált. – Haza akarok menni, Dae – suttogta megtörten, újból felszipogva. – A saját ágyamban akarok aludni és a saját párnámat akarom, meg a saját takarómat, semminek nincs olyan szaga, mint itt, hiányzik-

Soha nem tudjuk meg, hogy mi az, amit Youngjae hiányolt, mert Daehyun felmászott a felső ágyra, és rádobta magát a fiatalabb fiúra, körbe fonja karjait a derekán, és a mellkasához ölelte. Minden egyes alkalommal fájdalmasat dobbant a szíve, amikor meghallotta Youngjae megtört hangját. Nem bírta elviselni, hogy Youngjae-nek fáj; így van ez, amióta megütötte őt az uzsonnás dobozával.

Youngjae nem küzdött Daehyun fogása ellen; helyette Daehyun nyakába temette az arcát és összefonta az ujjaikat, megszorítva a kezét.

- Köszönöm. – Ez volt az utolsó szó, amit mondott, mielőtt elaludt volna.
(Daehyunt meglepte, mikor másnap reggel látta, hogy az ujjaik még mindig össze vannak fonódva és a halvány mosoly, ami Youngjae ajkain pihent.)

13-12

- Oooh, egyszerűen ki nem állhatom! – köpte a szavakat a fogai között Daehyun, a szemei lyukat fúrtak a lányba, aki Youngjae mellett állt. A lány szoknyája nevetségesen rövid volt, és ahogy fogdosta a haját, meg ahogy dörzsölte Youngjae karját, amiatt Daehyun vére egyszerűen forrni kezdett dühében. Youngjae egyértelműen nem érezte jó magát a lány körül, szóval miért nem adott neki valami célzást és ment el?

- Nézd meg, milyen kis kacér és édes. – Daehyun dühösen folytatta, amint a lány hátravetette a fejét, és visszataszítóan hangosan nevetett fel. – Nem hagyná ott?!

Yongguk megforgatta a szemeit és sóhajtott. Vége volt a sulinak aznapra, és ők kint álltak a suli kapujánál arra várva, hogy Youngjae csatlakozzon hozzájuk és mehessenek együtt haza. Normális esetben ilyenkor már rég úton szoktak lenni, de most a lány nem engedte Youngjae-t elmenni, Himchan feladta, és ott hagyta Yonggukot és a dühös Daehyunt, hogy várják, amíg a lány abbahagyja a flörtölést az ügyetlen Youngjae-vel és egyszerűen egyedül hagyja őt.

Youngjae kényelmetlenül fészkelődött, amikor a lány megérintette a haját, Daehyunnak pedig le kellett győznie a késztetést, hogy nehogy odasétáljon és megragadja a lány kezét jó szorosan.

- Ő egy gólya, mit kell csinálnia vele? Foglalkozz valami korodbelivel, kishölgy! – Daehyun csaknem kiabált, az emberek pedig őt bámulták. Yongguk addig nézett rájuk, amíg el nem mentek, de voltak olyanok is, akik messziről figyelték Daehyunt. Daehyun nem úgy nézett ki, mintha észrevette volna őket, túlságosan fel volt tüzelve saját maga miatt.

A lány végül elszaladt, háta mögött integetve. Youngjae elindult feléjük egy megkönnyebbült pillantással az arcán, és Daehyun összefonta a karjaikat abban a percben, amint találkoztak. Youngjae nem tiltakozott; Daehyun mindig is ilyen birtokló volt vele szemben, az első pillanattól hogy találkoztak. Olyan volt, mintha az egyetlen, aki megsérthette volna Youngjae-t az Daehyun maga lett volna, és más hozzá sem érhetett. Igaz, lehet, hogy idegesítő volt néha, de legtöbbször nagyon boldoggá tette ez Youngjae-t és meleggé ott bent.

- Maradj tőle távol mostantól, hallod? Nem akarok megint ilyen sokáig rád várni. – Daehyun komoly hangon figyelmeztette őt. – Egyébként mit akart tőled?

- Nem tudom, valamit a hajamról. Megkérdezte tőlem, hogy milyen márkájú sampont használok – válaszolt Youngjae, a keze automatikusan nyúlt koromfekete hajához. Daehyun bólintott.

Az igazság az volt, hogy egyáltalán nem érdekelte, mennyit kellett várnia Youngjae-re; már csak a gondolat, hogy a legjobb barátja olyan valakivel tölti az idejét, aki nem Daehyun, főleg, hogy ha az a személy egy vonzó és népszerű gólya, aki egy kicsit flörtölösebbnek tűnt a többi lánynál. Daehyun szorított Youngjae karján.

Enyém, gondolta. Mindene az enyém.

16-15

Daehyun tizenhatodik szülinapja volt, és film maratont tartottak, csak ők ketten. A legidiótább filmmel kezdték, amire csak tudtak gondolni – Ace Ventura – és közben több tálnyi popcornt faltak, egyiket a másik után, közben úgy nevetve, mint az idióták a filmen.

Daehyun szülei elmentek a házból, hogy a hétvégét egy kunyhóban töltsék Busanban, megígérve, hogy amint hazaérnek hoznak sok ajándékot és rágcsákat. Daehyun azonnal élt a lehetőséggel – abban a pillanatban, ahogy a szülei beültek a kocsiba és elhajtottak, már hívta is Youngjae-t, és elő is húzta a DVD tartót a helyéről lerakva a kávézó asztalra a nappaliban.

Daehyun a popcornos tálért nyúlt és teljesen üresen találta – Youngjae megfogta az utolsó maréknyit, szemtelenül integetve vele Daehyun arca előtt egy elégedett mosollyal. – Nem kapsz többet – énekelgette, és bedobott a szájába két darabot a sós csodából, túljátszva a rágását.

- Adj egy kicsit – követelte. – Ez volt az utolsó zacskó, gyerünk!

- Uh-uh*. – A fiú megrázta a fejét, és feltartotta olyan magasra a kezét, ahol Daehyun nem érhette el. – Gyere és vedd el, ha akarsz párat.

Egy önelégült mosoly foglalt helyet Daehyun arcán, egy gonoszas mosoly, ami miatt Youngjae szemöldöke magasra szökött. – Oh, fogok is. – Az idősebb fenyegette, majd ráugrott Youngjae-re, emiatt mindketten hátraestek, Daehyunnal a fészkelődő Youngjae felett. A popcorn kirepült a fiatalabb kezéből, és a padlón landolt. Mindketten azt bámulták, erősen lihegve.

- Szép munka, fafej – mondta Daehyun vádló hangon, lenézve legjobb barátjára. Youngjae visszanézett rá, a szemei csillogtak a viszonylag sötét szobában, megvilágítva a TV képernyőjétől. Daehyun lefagyott.

Mozdulni akart, de az izmai, mintha ólomból lettek volna, képtelen volt megmozdulni. Youngjae meleg lehelete megcsapta az arcát, és borzongás futott végig a gerincén; nem akart felkelni.

Valahogyan úgy tűnt, mintha Youngjae már tudta volna, hogy mi történik; mindig tudta. Pillantása ellágyult, és a kezei felnyúltak Daehyun nyakához, ott pihentetve őket, gyengéden lehúzva a fiút. Az idősebb nem ellenkezett; csupán lehunyta a szemeit és az érintkezésre várt.

Youngjae ajkai puhák és melegek voltak, és ott volt a popcorn kiemelkedő íze, ami elárasztotta Daehyun érzékeit. Daehyun elmélyítette a csókot, gyengéden megragadta Youngjae kezeit, és összekulcsolta ujjaikat. Érezte, ahogy a fiatalabb újból belemosolygott a csókba, és észrevette; ez ugyanaz a mosoly volt, amikor Daehyun mosolygott minden egyes alkalommal, mikor Youngjae-vel együtt töltötték az idejüket.

A csók abbamaradt, mikor mindketten kifogytak a levegőből, zihálva és enyhén zavarban. Daehyun úgy bámulta az alatta lévő fiút, mintha most látná valójában először.

- Elég sokáig tartott – jegyezte meg halkan Youngjae, Daehyun pedig csak nekitámasztotta homlokát Youngjae-ének, és felnevetett.

*Ez ilyen fejrázásos-ellenkezés akart lenni, csak nem találtam rá magyar megfelelőt.

Eredeti angol rész: http://www.asianfanfics.com/story/view/594486/1/abc-it-s-as-easy-as-123-drabble-bap-daehyun-youngjae-daejae