Szereplők: Hana (OC), Hanbin (B.I - iKON)
Műfaj: romantikus, enyhén smut
Figyelmeztetések: tizenhatos
Görcsölő gyomorral
keltem fel reggel, hiszen ma kellett mennem külön táncórára először, ráadásul
az egyik hihetetlen táncoshoz az egész YG-ban. Nem tudtam másra gondolni,
minduntalan azon járt az agyam, hogy mégis, hogy fogok a szemébe nézni a
fiúnak, akit már azóta kedveltem, hogy megláttam az első túlélő műsorukban.
Féltem attól is, hogy mit fog reagálni a tánctudásomra, egyáltalán a
mozgásomra. Őszintén, rohadtul féltem attól, hogy velem is olyan lesz, mint a
fiúkkal milliószor, amikor táncot tanulnak, hiszen az az oldala néha elég
rémisztő tudott lenni. És én nem igazán akartam, hogy azzal a komoly és
rémisztő tekintetével keljen szembe néznem, mert hát oké, hogy azért valamilyen
szinten elég szexi volt, amikor ilyen volt, de attól még nem voltam mazochista,
hogy azt akarjam, hogy leordítsa esetleg a fejemet, mert nem haladok úgy, ahogy
ő mondja. Sóhajtva másztam ki az ágyból, hogy aztán a fürdőben folytassam a
reggeli rutinokat és a sminkelést. Jól akartam kinézni, fontos volt most az is,
hogy miben vagyok, hiszen akármennyire is találkoztunk már néha a YG-nál
futólag, most mégiscsak meg fogjuk ismerni egymást. Talán megismerem azt az
oldalát is, amit nem mutat a médiának, csak a barátainak és a családjának. Ilyesmiken
gondolkozva léptem a szekrényemhez valami megfelelő ruhát és egy sporttáskába
bedobjam az edzés ruhámat is. Egy utolsó
pillantást vetve a tükörre léptem ki a lakásból, hogy aztán utam a YG-hoz
vigyen. A buszon egész végig a táskámat markolásztam, a kezeim izzadtak és
borzasztóan izgultam.
Mikor pedig végre
beértem az épületbe már csak az volt a dolgom, hogy átöltözzek és bemenjek abba
a terembe, ahonnan már szolt a zene, én pedig csak remélni tudtam, hogy nem
azért mert elkéstem és Hanbin már rég itt van… dühösen. Sietve öltöztem át,
majd kopogva, egy utolsó biztatást mondva magamnak nyitottam be a terembe, ahol
a fiú javában táncolt a Rocketra.
Hát, esküszöm, hogy majdnem kiestek a szemeim a helyéről, ahogy egyszerre volt
tökéletes rálátásom Hanbin fenekére és a tükörből a fiú arckifejezésére.
Hatalmasat nyelve, szinte tátott szájjal figyeltem a táncot, amíg felém nem
fordult a tánc közben és észrevette, hogy én is ott vagyok. Meglepődött, ez
tisztán látszott rajta, hiszen a szemei a duplájukra kerekedtek és megállt a
mozgásban, amit azért sajnáltam, mert hát valljuk be, hogy az ember nem
mindennap részesül ilyen látványban ilyen közelről.
- Öhm, helló –
szólaltam meg kínosan, mire ő is észhez tért, s rendezve arcvonásait jött oda
hozzám, megállva tőlem talán két lépésnyire.
- Te vagy Hana, ugye?
- Igen, köszönöm,
hogy elvállaltál engem – hajoltam meg tisztelettudóan.
- Hallottam, hogy
szólóban fogsz először debütálni. YG papa pedig megkért, hogy segítsek be a
táncolásban. Meg hogy az egyik számot együtt fogjuk előadni – nézett le rám
azokkal a mélybarna szemeivel, amikben egyszerűen elvesztem. Mintha valami
fekete lyuk lett volna benne, csak ez nem fekete volt, hanem sötét… nagyon
sötét.
- Igen – nyögtem
ki végül, ahogy már kezdett furcsa pillantásokkal bombázni. Basszus, nagyon nem
készültem fel arra, hogy együtt lépjek vele színpadra. Az együtt gyakorlás még
oké, de hogy közönség előtt…
- Oké, akkor
először szeretném látni, ahogy táncolsz. Gondolom, már megvan a fődal. –
Bólintottam, majd a géphez sétálva megkerestem a számot és a tükörrel szemben
megállva kezdtem el táncolni, míg a fiú bal oldalt állt karba font kezekkel.
Zavart a pillantása, de azt hiszem, sikerült hibátlanul eltáncolnom. Büszke
voltam magamra, de Hanbinon nem igazán látszott semmilyen érzelem és ez azért
nem volt valami kecsegtető. Elgondolkozva nézett még pár pillanatig, a szemei
minduntalan végigjárták a testemet, ettől pedig kirázott a hideg. Végül aztán
odalépett mellém.
- Jól táncolsz –
mondta felpillantva rám, belőlem pedig kiszakadt egy megkönnyebbült sóhaj,
amire Hanbin összeráncolt szemöldökkel, kérdőn nézett rám, én meg csak kínosan
pislogni tudtam. – Viszont van még mit javítani. Feszült voltál kicsit – jött közelebb
hozzám, hogy aztán mögém lépve fogjon a vállamra és kezdjen el masszírozni,
talán, hogy ellazítson, de basszus, miatta voltam ilyen. Képtelen lettem volna
ellazulni, amikor alig pár centi választott el tőle, ráadásul hozzám ért. Nem máshoz, engem
érintett. Szerencsére a fiú hamar abbahagyta ezt a ténykedését és odasétált a
géphez. – Láttam már a koreót nem egyszer, úgyhogy most be fogok segíteni.
Készen állsz, Hana? – Csupán bólintottam válaszként, majd kifújva a levegőt
kezdtem el újból a táncot, ám ezúttal alig telt el pár másodperc Hanbin kezei
már a csípőmet igazították nekem pedig szinte kiugrott a szívem a helyéről.
Egyrészt a váratlan érintésétől, másrészt azért, hogy megint megérintett.
Nagyon nem álltam rá készen, hogy akármelyik pillanatban hozzám érhessen.
Hasonlóan teltek a
napjaim, csupán mindennap más időpontban voltak az edzések. Hanbin sokszor
ráért, mert most pont nem promotáltak semmit, csupán készülődtek a japán debütálásra.
Nekem április tizenkettedikére esett a debüt, addig pedig még volt durván három
hetem. Sokat fejlődtem a fiú szerint is azalatt az egy hét alatt, amióta
segített nekem és ez jó érzéssel töltött el. Még fontosabbá vált számomra a
tánc. Ezúttal késő délutánra volt megbeszélve a tánc, hiszen a fiú is dolgozott,
mivel pár nap múlva mentek Japánba és nekem is énekóráim voltak. Kikapcsolódásként
gondoltam az elkövetkezendő táncórakára, ám teljesen más utat vett az este.
Mosolyogva léptem
be a már jól ismert terembe, ahol még kivételesen nem volt ott a fiú, de pár
percen belül ő is megérkezett.
- Oppa – köszöntem
a fiúnak elmosolyodva, ő pedig rögtön elterült a földön.
- Bocs, de kissé
kifárasztottak a srácok – pillogott rám fáradtan. – Mindjárt összeszedem magam
és akkor belekezdhetünk a közös táncba. – Némán egyetértve guggoltam le mellé,
ő pedig hirtelen rántott magára, úgy hogy a fejem az ő mellkasán pihenjen.
Meglepődtem. Máskor is csinált már hasonlókat órák után, amikor már mindketten
fáradtak voltunk akár a felkeléshez, de most először, hogy még óra kezdete
előtt. Hanbin mindig nagyon ügyelt arra, hogy időben kezdjünk és pontosak legyünk,
most viszont még lustálkodott. Ami a legmeglepőbb volt, hogy nem engedte el a
kezemet. Pislogva fordultam feje felé, hogy lássam a tekintetét, ami most az
enyémbe fúrta magát. Közel kerültünk azalatt az idő alatt, amíg együtt voltunk,
de most valamiért annyira más volt. Folyamatosan engem figyelt és éreztem a
szívének az ütemét is, ami mintha hasonlóan vert volna, mint az enyém. Nem
tudom, mennyi idő telhetett el, de végül a fiú felült, majd nyakamat megfogva
hajolt közel hozzám. Puha ajkak értek a bőrömhöz, amitől felforrósodott
mindenem. Számat résnyire nyitva hagyva néztem fel a fiúra, aki már állt és a
kezét nyújtotta felém.
- Ideje táncolni –
mosolygott rám, én pedig remegve kapaszkodtam meg a kezébe, hogy felhúzhasson.
Pár másodperc erejéig újfent egymás szemében merültünk el, de ezúttal már hamar
elengedett a fiú, majd megforgatva állított háttal magának.
- Így kezdünk? –
kérdeztem azonnal, hiszen még közel sem tudtam, hogy milyen koreográfiát talált
ki.
- Ühüm – válaszolt, majd éreztem, ahogy
bal kezét a csípőmre vezeti, a jobbal pedig egyszerűen hátradöntötte a fejemet
az ő vállára, úgy hogy a nyaka felé forduljak. Nem mondom, azonnal megállt az ütő
is bennem. Az életben nem voltam még ennyire közel hozzá! Tisztán láttam, ahogy
kidomborodik az ütőere, ettől pedig határozottan elindult bennem valami. Jobb
kezét végighúzta a karomon, majd kipörgetett a karjai közül, ami annyira
hirtelen ért, hogy ha nem ránt magához gyorsan, akkor tuti, seggre esem. –
Talán ezt még gyakorolni kell – nevetett fel, ami borzasztóan édes volt már
megint. Túlságosan beleszerettem…
Miután sikerült egyedül is megállni a talpamon folytathattuk a táncot, ami
egyelőre annyiból állt, hogy Hanbin elkezdte tanítani nekem a mozdulatokat
szépen sorjában. Aha, igen, de arról nem volt szó, hogy ez nem egy normális
szerelmes szám, hanem sokkal inkább erotikus. És akkor még a fiú azzal a
tökéletes mozgásával rátett egy jó nagy adag lapáttal. Jézusom, ezt hogy lehet kibírni? Először a saját részét táncolta
el, utána az enyémet, majd megint az enyémet kezdte el olyan lassan, hogy én is
tudjam követni. Na de azért ez nem sikerült olyan lányosra neki, hiába, akkor
is fiú. A felét megtanultam a táncnak, utána viszont kikészültem az éhségtől és
a fáradtságtól is. Lerogytam a padlóra, már alig bírtam magamat tartani.
- Hana, mára végeztünk,
már úgyis éjfél van – guggolt le elém a fiú, én pedig fáradtan néztem fel rá. Ő
még így is tökéletes volt. Az izzadtságtól gyöngyöző felsőteste… Te jó ég, nincs rajta felső! Mintha
valaki azonnal elvágta volna a fáradtságomat, úgy néztem fel a fiúra, aki engem
vizslatott azokkal a csodálatos sötét szemeivel. Szótlanul néztük egymást
lehet, hogy percekig, de lehet, hogy csak másodpercek teltek el, amikor
észrevettem, hogy Hanbin nem csak a szememet figyeli. Egyfolytában
elkalandozott a tekintete és főleg a számra. Aztán kidugta a nyelvét és
végignyalt az alsó ajkán, nekem pedig egy hatalmasat kellett nyelnem, hogy ne
tátsam el a számat és bámuljam úgy őt, hogy közben folyik ki a nyálam. Undorító
lett volna és tuti, nem történik köztünk semmi. Aztán már csak azt vettem
észre, ahogy az arca egyre közelebb kerül hozzám, én pedig önkéntelenül hunytam
le a szememet, hogy a következő pillanatban már azokat a lágy ajkakat érezzem a
sajátomén. Félénk volt, hiszen tökéletesen tudtam, hogy ez volt az első igazi csókja.
Elmosolyodva húzódtam el tőle, mire ő kinyitotta a szemeit, amiben valami teljesen
ismeretlen csillogott. Talán emiatt a látvány miatt hajoltam vissza a szájára,
miközben karjaimat nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Hanbin pedig
egy pillanatra sem tiltakozott. Tarkómat és hátamat fogva kezdett belerázódni a
csókba. Nem durvult el a csók, nem akartunk továbbmenni főleg úgy, hogy akkor
minden első alkalmát elvenném, így percek elteltével, amikor már mindketten kicsókoltuk
egymásból a lelket is váltunk el egymástól. Boldogan elmosolyodva néztem fel a
vörös ajkaira, ő pedig viszonozva ezt a mosolyt állt fel, magával húzva engem
is.
- Mit szólsz egy
vacsihoz? – vigyorodott el kajánul, én pedig felnevetve, a kezét el nem engedve
mentem ki vele a teremből.
***
Utolsó próbánk
volt. Másnap Hanbinnak már mennie kellett Japánba a fiúkkal, nekünk pedig már
csak tökéletesíteni kellett a táncon. Teljesen egymáshoz kellett hangolódnunk,
ami valljuk be, nem volt annyira nehéz, hiszen a három nappal ezelőtt történtek
óta már együtt voltunk. Úgy igazán, mint egy pár. Én pedig borzasztóan boldog voltam,
hiszen az álmaim úgy tűnt kezdenek valóra válni. Már az öltözőben vettem át a pólómat,
amikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó, én pedig azzal a lendülettel fordultam
arra, hogy aztán megláthassam a barátomat.
- Hanbin – néztem rá
meglepetten, de ő csak egyre közelebb jött. – Mit csinálsz? – motyogtam halkan,
amint megállt közvetlen előttem, majd egészen egyszerűen az ajkaimra mart.
Kitágult szemekkel tűrtem, ahogy szinte azonnal átdugta a nyelvét a számba, ő
pedig eközben a falnak tolt. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Soha nem csinált még
ilyet ezalatt a rövid idő alatt és őszintén nem számítottam ilyen megmozdulásra
tőle. Elszakadt ajkaimtól, de nem sokáig hagyott nyugtot nekem, ugyanis szinte
azonnal rátért a nyakamra. Először csak végighúzta rajta az ajkait, épphogy
érintette a bőrömet, de aztán végignyalt a kulcscsontomtól egészen a fülemig,
nekem pedig ott kellett megkapaszkodnom a karjaiban, hogy ne essek össze a
hirtelen jött érzéstől. Felnyögtem, ahogy időközben megtalálta a fenekemet és
azt kezdte markolászni. Hirtelen nyúlt a lábaim alá, majd combomnál fogva emelt
a csípőjére, míg én nyakát öleltem át. Ő viszont egy percre sem hagyta szabadon
levegőhöz jutni a nyakamat. Harapdálta és szívogatta, amitől kezdtem a
fellegekben érezni magamat. Basszus, olyan volt, mint valami vérprofi szex isten,
képtelen voltam elhinni, hogy Hanbin még akkor is szűz volt. Csupán annyit
éreztem, hogy a hátam mögül eltűnik a fal, majd nem sokkal később már a kanapén
feküdtem, felettem egy elképesztően szexi és nem mellesleg félmeztelen
Hanbinnal. Elvarázsolva simítottam végig mellkasától egészen az alhasáig,
azonban a nadrág szélénél megálltam és felpillantottam a fiúra, aki beharapott
ajkakkal figyelt engem. Oké, ez volt az egyik legizgatóbb kifejezése Hanbinnak,
ezt most aláírom. Nyakához felnyúlva húztam le magamhoz, közben lábaimmal
átkarolva a derekát, úgy csókolva meg. Éreztem hasamnak feszülni a tagját, ő
pedig pillanatnyi elkalandozásomat kihasználva kezdte végigcsókolni
felsőtestemet, amit ugyan egyelőre még fedett az egy szál melltartó, ami rajtam
volt, de sejtettem, hogy nem sokáig, mert a fiú egy pillanat alatt csatolta ki
a kapcsot, utána lehámozva magáról a nadrágját is. Visszafeküdve nyomta magát
nekem, én pedig fojtottan nyögtem fel a hirtelen érzéstől.
- Kívánlak –
suttogta a fülembe az egyetlen szót, amitől megborzongtam, ő pedig nyakamba csókolva
haladt tovább testemen egyre lejjebb.
- Hanbin – sóhajtottam.
– Szeretlek – motyogtam, ahogy hajába túrtam, ő pedig felhajolva hozzám csókolt
meg szerelmesen. Elolvadtam.
- Én is – mosolyodott
el hálásan, majd tovább folytatta ténykedését, amivel a felhőkig akart repíteni…
és sikerült is neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése