Hülye vagy, hyung (TAETEN)

Sziasztok! :3 Sikerült kihoznom egy rövid kis TaeTen, ami szerintem elég bénácska lett, de mégiscsak muszáj volt befejeznem és kitennem, mert hát na, azért érdekel, hogy másnak, hogy tetszik. :D Lehet lesz egy TaeTen gyűjteményem, mert ennek az írása közben nagyon sok egyéb történet eszembe jutott a kis párosról. <3

Páros: TaeTen (Taeyong x Ten)

Szereplők: Taeyong, Ten, Mark, Jaehyun és Johnny (NCT, SMRookies)

Műfaj: fluff

A fekete hajú fiú a telefonját nyomkodva lépdelt a folyosó végén lévő teremhez, ahonnan hangos zene szólt már ki tudja, mióta. A fiú lemondóan sóhajtva nézett be az ajtón, így kukucskálva a fehér hajú fiú után, aki – még a torzított üvegen keresztül is tökéletesen látta, hogy – minden erejét beleadva táncolt. Egy ideig csak a falnak dőlve figyelte a fiút, aki végül kikapcsolta a zenét és folyamatosan ugyanazt a mozdulatsort próbálgatta, ahol a végén forogni kell. Ten látta, hogy csúszik a tánca valamiért, a fiú pedig szétesettnek tűnt, így a következő próbálkozásánál megbicsaklott a keze, amin támaszkodott és összecsuklott. Az eddig csak bámuló fiú most rémülten tépte fel az ajtót, hogy a földön fekvőhöz rohanjon, aki meglepődötten nézett vissza rá.

- Ten? Mit keresel itt? – ült fel a fehér hajú, a szólított pedig szinte hozzácsúszva térdelt le mellé. Rögtön kezéért nyúlt, amire ráesett, de szerencsére semmit nem látott rajta, ráadásul az idősebb még csak fel sem szisszent, így megnyugodott, hogy nem fáj neki.

- Téged, hyung – nézett végül fel a szemébe, továbbra is az idősebb csontos kezét szorongatva. Imádta Taeyong kezeit, annyira különlegesek voltak. Ráadásul mindig kidudorodtak mind a kezén és az alkarján is az erek, amikért egyszerűen meg tudott veszni. – Azt beszéltük, hogy tízkor találkozunk a portánál, de mivel negyed óra elteltével se jelentél meg és a telefonodra sem reagáltál, muszáj voltam megkeresnem téged. – A fiatalabb komolyan mondta, mire a másik lebiggyesztve alsó ajkát nyúlt annak arcához, hogy gyengéden megcirógassa.

- Ne haragudj, nem figyeltem az időt – mondta bűnbánóan és mindketten tudták, hogy a fekete hajú ennek nem tud ellenállni, így hangosan felsóhajtva állt csak fel magával húzva a másikat is.

- Utálom, amikor túlhajszolod magad, egyszer még meg fogsz sérülni – mondta, miközben elindult az ajtó fele, de a fehér hajú nem épp úgy tervezte a dolgot. Hallotta a kapkodó mozdulatokat, a cipője viszont már megint semmilyen hangot nem adott ki, így őszintén meglepődött, amikor a következő pillanatban karok fonódtak a nyakára, ő pedig döbbenten torpant meg. Taeyong mindig is hangtalanul tudott futni, amin mindig, mindenki csodálkozott, és ha ölelkezni akart, akkor szokása volt a nyaka köré kulcsolni a karjait, ezért nem is értette, hogy miért lepődött meg így. Megszokhatta volna már, viszont ezúttal a tény, hogy az idősebb nem hagyta annyiban a dolgot és egész egyszerűen felugrott a fiatalabb csípőjére, lábait rákulcsolva. Ten azonnal a vékony lábakért nyúlt, mert akármennyire is lepte meg az újfent gyerekesen viselkedő idősebb tette, azért mindig ott volt benne az az ösztön, hogy neki meg kell védenie Taeyongot.

- Taeyong?

- Hm? – Hallotta a hangján, ahogy mosolyog, mire végre a fiatalabb is felnevetett és lassan leengedte az idősebbet a hátáról, aki azonnal kapva az alkalmon fordította meg a fekete hajút nekitolva a falnak.

- Mi bajod? – kérdezte halkan felnyögve, ahogy a fehér hajú hosszú ujjait megérezte a pólója alatt, oldalát simogatva, amire akaratlanul kuncogott fel kissé össze is görnyedve a csiklandós érzéstől. Taeyong ezt azonban nem hagyva nyúlt a fiatalabb álla alá szabad kezével, hogy megemelje a fejét és végre ránézzen. Ten csendben, mosolyogva figyelte az idősebb csillogó tekintetét és szintén mosolygó száját, ő pedig ezt észrevéve végignyalt ajkain, majd ujjával végigsimított a sarokba szorított fiúén.

- Ten? – szólította meg halkan a fiút, mire az hümmögve és enyhén ködös tekintettel nézett a szemeibe. – Direkt nem mentem le, és tudtam, hogy figyelsz.

- Miért?

- Mert téged akartalak és akarlak is ebben a pillanatban – suttogta halkan a fehér hajú, majd időt sem hagyva nyomta ajkait az alacsonyabbéra. Ő pedig egy újabb nyögést produkált, de nem gondolkozva sokáig ezúttal ő kulcsolta a másik nyakára a karjait, mire az elégedetten mosolygott bele a csókba. Az idősebb birtoklóan, mégis lágyan ízlelgette a puha párnákat, amiket minden éjjel és reggel is megtett, ezúttal viszont nem akarta elengedni a fiatalabbat. Ten volt az, aki pár percnyi csókolózás után a vállainál fogva tolta el a fiút magától, ő viszont minduntalan próbált visszahajolni hozzá, de csak annyit ért el, hogy a fiatalabbtól kapjon egy elég erős harapást a nyakába.

- Ya! – kiáltott fel az idősebb fájdalmasan, el is húzódva kissé, miközben összehúzott szemekkel nézett rá, kezét nyakára tapasztva.

- Még mindig nem otthon vagyunk, Taeyong – rázta meg a fejét rosszallóan a fekete hajú és annak ellenére, hogy ő volt a fiatalabb, mégsem úgy bánt vele. – Egyébként is megígértük, hogy a többiekkel beülünk kajálni valahova fél óra múlva.

- Jaj, ne már – nyafogott az idősebb már megint nem a korához méltóan, végül pedig visszafordítva az alacsonyabbat fogta közre annak arcát a szemébe nézve. – Csak egy kicsit engedd meg, hogy az enyém legyél – suttogta halkan a szavakat, amiktől elállt a kisebbik lélegzete és önként hajolt a fehér hajúhoz, hogy egy édes csókban forrjanak össze.

A ritka pillanat viszont nem tartott sokáig, ugyanis pár másodperc elteltével megint kinyílt az ajtó, hogy aztán hárman is belépjenek rajta. Az egymásba merülő pár viszont ezt addig nem is vette észre, míg el nem szakították egymástól őket. Mindketten kidülledt szemekkel néztek az őket fogó két fiúra, a harmadik tag pedig röhögve figyelte őket az ajtóból.

- Jaj, gyerekek, nem ilyenkor van itt az ideje szerelmeskedni – sóhajtott fel Johnny, közben eleresztve Tent, aki zavartan csapott rá a vállára. Mindig kifigurázta a kettejük kapcsolatát, mintha legalább valamelyikük anyja lenne.

- Épp megfűztem Tent, erre elrontjátok a pillanatot – mondta Taeyong a fejét rázva, de közben nem bírta megállni, hogy ne nevessen fel és dőljön hátra teljes testsúlyával Jaehyunra, aki erre nem számítva esett le a földre. A legfiatalabb pedig csak a falat csapkodva röhögött megállás nélkül, majd Johnny karjával a vállain kiszaladva hagyta ott a többieket, akik még épp csak akkor tápászkodtak fel.

- Olyan vicces titeket nézni, ha azt hiszitek, nincs senki körülöttetek – vigyorodott el Jaehyun is, majd hangosan nevetve szaladt el ő is, közben a többiek nevét kiabálva.

Ahogy végül elhaltak a nevetések a két hátramaradt fiú egymásra nézve és hitetlenül nevetve indult utánuk. Taeyong az alkalmat kihasználva fonta össze ujjaikat, majd mielőtt kiértek volna a folyosóról még odafordult a fiatalabbhoz.

- Ugye tudod, hogy nélküled nem mennék semmire? – kérdezte mélyen a szemeibe nézve.

- Hülye vagy, hyung, ne mondj ilyeneket – nevetett fel zavartan a fiatalabb, fejét pedig az idősebb mellkasának döntötte, aki így egy gyors puszit nyomott annak hajára, majd füléhez hajolva egyetlen szót suttogott:

- Szeretlek, Chittaphon.