TaeTen a világ körül 1. rész

Thaiföld

- Nem megyek – állt meg hirtelen a magasabbik a szobában, majd visszahuppant a kanapéra, átölelve az egyik nagyobb párnát, közben azért tett róla, hogy a lehető legédesebb kifejezését magára öltve nézzen a fiatalabbikra. Az pedig megforgatta a szemeit, ahogy az idősebbik már megint nyafogni kezdett. Nem ez volt az első eset és a legtöbbször borzalmasan édesnek találta a fiút – csakúgy, mint most –, azonban ezúttal nem volt oda érte, hogy pont ezért kezdett el tulajdonképpen hisztizni.

- Ne kezdd megint, Tae – nézett rá könyörgően, s egyben szigorúan. A fehér hajú fiú persze makacs volt és csak szótlanul, ugyanolyan mozdulatlanul ült a kanapén, a fiút figyelve. Bosszankodva és hangosan szusszantva indult meg az idősebbikhez, majd egyszerűen hátradöntötte a kanapé háttámlájának a meglepett fiút. Az orruk csaknem összeért, Taeyong pedig szaporábban kezdte venni a levegőt, ahogy a szíve is gyorsabb tempóra kapcsolt, pusztán a fiatalabbik közeledésétől. Teljesen összezavarodott a hirtelen cselekedetre és nem tudta időben rendezni az érzéseit, ahhoz, hogy Ten ne vehesse észre, amint csaknem megbénult a jelenlététől, orrába pedig bekúszott az édes illata, ő pedig akaratlanul hunyta le a szemét arra a pillanatra, amíg magába szívta tulajdonképpen a kisebbik levegőjét. A másik pedig eközben elégedetten nyugtázta, ahogy párja nem bírt ellenállni neki és anélkül, hogy a tulajdonosa észrevette volna, már az oldalán kalandoztak a fehér, eres ujjak.

- Tegnap egész nap az ágyban hemperegtünk, egyszer sem állítottalak le, még a harmadik kör után sem, amit mindenképpen a fürdőben akartál folytatni – nézett az idősebbik szemébe, mire az önkéntelenül nyalta meg ajkait, ahogy visszaemlékezett az előző nap cselekményeire. Valóban teljesen elragadta a vágy és képtelen volt elszakadni a fiatalabbtól, de nem vághatta most ezt a fejéhez, hiszen ahogy említette – és tapasztalta is – ő ugyanúgy élvezte a dolgot, mint saját maga, annak ellenére, hogy egyszer sem engedte a kisebbiket felülre.

- Nem panaszkodom, mert élveztem, a seggem viszont akkor is fáj és – tette fel a mutatóujját, jelezvén, nehogy közbeszóljon a másik – ne hisztizz itt, mert nem fognak megenni a szüleim, akármennyire is hiszed ezt – nézett unottan rá, majd térdét levette a kanapéról, hogy ő is felülhessen a másik végébe, szándékosan messzebb a másiktól. – Én is beleegyeztem abba, hogy megismerjem a családodat, ráadásul már itt vagyok a házatokban egy jó ideje, úgyhogy most te jössz, hyung – bökte meg kinyújtott lábával az idősebbiket, mire az a pillanat törtrésze alatt kapta el a zokniba bújtatott lábacskát, és húzta közelebb magához, hogy aztán felé másszon. Ezúttal a kisebbiknek kerekedtek ki a szemei, kezeit pedig rögtön a másik izmos mellkasára nyomta, nehogy még közelebb férkőzzön hozzá. A fehér hajú elégedetten vigyorodott el a kisebbik cselekedetére, majd nemtörődve az enyhe nyomással a mellkasán hajolt a piros ajkakra, hogy egy aprócska puszit leheljen rájuk.

- Taeyong! – kiáltott fel, de a vége nyögésbe fúlt, ahogy megérezte a lágy cirógatást a nyakán.

- Csak megnéztem közelebbről a jelöléseimet – kacsintott a fehér hajú, majd leszállva a kényszerhelyzetbe kerülőről ment be a szobájába, hogy elővegye a bőröndjét.

- Ugye pakolsz? – hallotta a kiáltást a nappaliból, de aztán meg is jelent az ajtóban a fiú, hogy elvigyorodjon a már tevékenykedő párján. Beljebb lépett, egyenesen a tükör elé, ahol egy ideig nézegette magát, amíg fel nem tűntek neki az elég figyelemfelkeltő vöröses-lilás foltok a nyakán, de még a kulcscsontján is, ami tökéletesen kilátszódott az atlétájának köszönhetően. – Direkt csináltad pont azelőtt, hogy megyünk a családomhoz?

- Persze, Ten – mosolygott édesen. – Tudni fogják, hogy az enyém vagy – kacsintott rá, mire az hitetlenül felnevetett és hagyta pakolászni a másikat, aki valamiért most már egyáltalán nem hisztizett azért, mert nem akar menni.

***

- Viszlát, otthonom – szipogta Taeyong, ahogy kinézett a repülő ablakán, ami alatt Szöul is elterült. Ten természetesen tudta, hogy csak rájátszott a dologra, így inkább bedugta a fülesét, hogy pihenhessen kicsit, viszont ugyanabban a pillanatban már érezte is egy fej jellegzetes súlyát a vállán, ő pedig csupán halkan felnevetve hagyta az idősebbiket is elszenderedni.

***

- Teeen – nyöszörgött már megint az idősebbik, ezúttal viszont az emlegetett háza előtt álltak, csupán nem volt elég felkészült, hogy be is menjen. – Mi van, ha nem fognak kedvelni? Főleg a fehér hajam miatt. Mi van, ha eltiltanak tőled? – nézett a fekete hajúra szenvedő-kiskutya szemekkel, amik úgy csillogtak, mint aki mindjárt sírni kezd.

- Idefigyelj – fordult vele szembe, kezeivel közrefogva a másik arcát –, biztosan nem lesz semmi baj. Kedvelnek téged, már Skype-oltak is veled, ne aggódj. Nem fognak eltiltani csak azért, mert fehér a hajad. Nekem is voltak furcsa hajszíneim, mégsem tiltottak ki – simogatta meg a vékonyabbik éles állkapocsvonalát, majd egy puszit nyomott az orrára, mielőtt kézen fogva be nem vezette a hatalmas házba. Ten soha nem tagadta, hogy gazdagok voltak, de Taeyong mégis meglepődött egy kicsit a hatalmas, medencével ellátott házon.

- Anya, apa, megjöttünk! – kiáltotta a fiú az anyanyelvén, amint beléptek az ajtón. A magasabbik feszengve és elveszetten, hatalmas szemekkel bámulta a barátját és a házat. Olyan új volt minden. Tényleg elképesztően nagy volt a ház, a szobák tágasak és annyira látszott rajtuk az elegancia és a rendezettség. Hihetetlennek találta, hogy a kis Ten egy ilyen épületben nőtt fel. Azt is felvetette, hogy ő tervezett egy csomó mindent a házban, amilyen ügyes volt a kézügyessége – minden értelemben.

- Teeeen! – visította hirtelen egy hang, majd a szólított nyakába vetődött egy hosszú hajú lány, aki Taeyong sejtése szerint nem az édesanyja volt. Bár, kinézte volna belőle, hogy így ugrál még abban a korban is.

- Tern, de hiányoztál – nevetett fel a fiú is, megölelve a húgát, majd berángatta a lány a nappaliba a fehér hajúval együtt, akit már ismert, hiszen nem egyszer találkoztak, mikor Tern ellátogatott Szöulba.

A tágas helyiségben ott várt a két szülő hatalmas mosollyal az arcukon, a fiuk pedig amint meglátta őket, már oda is ugrált hozzájuk, hogy megszorongassák egymást. Miután pedig kellőképpen megszeretgették egymást, a kanapéra és fotelekre ülve kezdtek beszélgetni.

- Nem volt nehéz Tennel? – kérdezte angolul az anyuka Taeyongtól, mire mindketten meglepődve néztek a nőre, majd egymásra. A magasabbik nem volt jó angolból, de mégis értette a furcsa kérdést.

- Tennel? Dehogyis. A világ legédesebb teremtménye – nevetett fel szerelmesen pillantva az említettre, aki boldogan vigyorogva kulcsolta össze kezeiket, miközben fordított a családnak.

- Taeyong az, akire figyelni kell, mert nagyon gyerekes – vigyorgott a fekete hajú, a másik pedig értetlenül hallgatta az aranyosan beszélő családot, ám valamiért mégis meghitt volt a hangulat. Egy mukkot sem értett a beszélgetés azon részéből, amit Ten nem fordított neki, de igaza volt párjának abban, hogy kedvelni fogják.

***

- Ugye hogy nem volt kellemetlen? – kérdezte Ten vigyorogva a másikat, mikor már a thai ágyában feküdtek összebújva. Taeyong a rövid, fekete hajtincsekkel játszott, miközben szeretetteljesen elmosolyodva rázta meg a fejét, és egy lágy csókot nyomott a másik ajkaira, aki azonban a pólójába markolva kapaszkodott a fiúba, nem hagyva, hogy elhúzódjon tőle.

- Holnap még jobb lesz – vigyorgott a csókba Ten, majd egy utolsó puszit hintve egymás szájára próbáltak meg végre tényleg aludni, hogy felkészüljenek a másnapra. Pontosabban csak Taeyongnak kellett, a fiatalabbik már kitörő izgalommal várta a holnapi nap eseményeit.