Írók: dk12_squishy és Swegsweg
Eredeti történet: http://www.asianfanfics.com/story/view/1145559/iced-americano--johnny-ten-tenny-johnten-nct
Páros: JohnTen (Johnny x Ten)
Szereplők: Johnny, Ten, Yuta, Taeil (NCT, SMRookies)
Műfaj: SMUT SMUT SMUT
Jó
napja lett volna Johnny Seo-nak, a főiskolai kémia professzornak, ha nem cipelt
volna ötven kötegnyi tíz oldalas papírhalmokat, amiket a diákjai adtak le neki.
Megállt egy pillanatra, hogy megigazíthassa a szemüvegét és hátrafésülje a
haját, mielőtt a következő kiugró saroknál befordult, hogy továbbhaladjon a kávézóhoz,
ahova azóta járt, mióta megkezdte tanári pályafutását.
Amint
kinyitotta az ajtót, úgy szívta be a kávé illatát, ami mindig kellőképpen
ellazította. A kávézó majdhogynem üres volt, egyedül egy kissrác ragadta meg a
figyelmét. A fiú a pultnál ücsörgött, fejét lehajtva. Johnny arra
következtetett, hogy biztosan aludt. Először letette a köteg papírt a kedvenc
asztalához.
-
Bármennyire is szeretném, hogy tovább aludj, rettentően szükségem van egy
kávéra – dörmögte Johnny, ahogy lassan megrázta az alvó teremtést. A kissrác
ráérősen nyitotta ki szemeit, majd olyan gyorsan rántotta fel a fejét, ahogy
észrevett egy vásárlót, hogy levert egy zsebkendőtartót maga mellől.
-
Ó-ó, ön az, uram, elnézést a kellemetlenségemért – mondta kissé zavarban,
miután felismerte a férfit. Azóta járt ide szinte mindennap, amióta Ten, a
kissrác, elkezdett dolgozni a kávézóban.
-
A szokásosat, uram? – kérdezte mosolyogva, gyorsan túltéve magát a feszengésen.
-
Hm… még elég sok mindent kell megcsinálnom, úgyhogy azt hiszem, ezúttal
passzolom a lattét. Kaphatnék egy jegyes americano-t? – gondolkozott Johnny,
aztán sikerült döntésre jutnia.
Ten
bólintott. – Szeretné a szokásos sütijét?
Johnny
bólintott. – Rendben, uram. Kérem, foglaljon helyet, és azonnal viszem a
rendelését.
Johnny
helyet foglalt, majd el is kezdett dolgozni a munkáján. Kivett egy piros tollat
a hátizsákjából, és alaposan kezdte el átnézni a diákjai esszéit.
Ten
pár perc múlva tért vissza Johnny rendelésével. Az utóbbi azonnal fizetett is,
egy mosollyal megajándékozva, s megköszönte, mielőtt visszatért volna a
munkájához.
Ten
visszasétált a pulthoz, de pár percnyi unatkozás után inkább Johnny asztalához
lépdelt. Szégyellte magát, amiért megközelítette az idegent, de gyorsan
lerendezte és megszólalt.
-
Uhm, uram, szeretne egy kis, izé, segítséget…? – Nyilvánvalóan nem akarta, hogy
megzavarják, Ten, te hülye gyerek – szidta magát. Johnny egy pillanatig csak
bámult Tenre, mintha lassan feldolgozta volna a mondatot.
-
Ó, persze. Köszönöm szépen. – Ten elvigyorodott, majd leült a vele szemben lévő
székre, meg is kérdezve, hogy mit csinálhat. – Valószínűleg nem ismered ezeket
a komplikált kémiai dolgokat… tehát… – Johnny izzadt, miközben azon
gondolkozott, hogy mit adhatna a fiatalabbiknak feladatként. Tényleg szüksége
volt a segítségre, de ez a munka eléggé bonyolultnak hatott.
-
Nos, értek belőle néhány dolgot, uram. Mi lenne, ha átnézném a már kijavított
papírokat? Tudja… amolyan… biztonsági ellenérzésként – ajánlotta fel Ten,
reménykedve abban, hogy a magasabbik férfi nem fog őrült srácként tekinteni rá.
-
Ó, ez remekül hangzik! Néhány diákom hajlamos kifejteni a javítását, amiknek
nem kéne rossznak lenniük… – mondta Johnny, kissé szégyenkezve maga miatt. Ten
felkacagott. – Biztosan sok minden jut az eszébe, uram.
Az
idő anélkül ment tovább, hogy egyetlen vendég is érkezett volna, a kávézóban
csak ők voltak. Unalmas lehetett volna, de Ten alkalmanként viccet csinált az
esszékből és beszélgetéseket kezdeményezett, amitől hirtelen érezték úgy
magukat, mintha már hosszú ideje ismernék egymást.
-
Mindig is te voltál az, aki felszolgálta a kávémat és a desszertet, mégis, hogy
lehetséges, hogy nem lettünk hamarabb barátságban? – kérdezte Johnny, az utolsó
kortyot is eltűntetve a jeges americano-jából. Ten csak nevetett rajta, ahogy
visszaemlékezett rá, hogy szándékosan szolgálta ki mindig ő Johnny-t, mert
haldokolt attól, hogy megtudja a nevét akkoriban. De most, amint igazság
szerint barátok lettek, Ten elképesztően boldognak érezte magát a gondolattól.
Abban reménykedett, hogy a nap nem fog véget érni, mégis megtörtént.
-
Mennem kell. Köszi, hogy kisegítettél. Tartozom neked, lehet, hogy meg kéne
hívjalak a saját kávézódban holnap? – ajánlotta fel Johnny.
Ten
elkísérte őt az ajtóig, majd azt mondta: - Szeretem a jeges americano-t, holnap
találkozunk!
-
Akkor holnap – válaszolt Johnny, mielőtt elindult hazafelé. A napja végül
egyáltalán nem volt olyan rossz. Másnap sikeresen végzett az óráival és
szerencsére ezúttal nem volt semmilyen idegesítő papír a kezeiben. Johnny
sietősen sétált a kedvenc kávézójához, reménykedve abban, hogy ott lesz az
újdonsült barátja.
Belépve
a kávézóba az szinte üres volt. Megint. Kivéve Tent és egy másik srácot, aki
rendkívül ismerősen hatott számára.
-
Tehát épp arról beszélte- – Ó, szia Johnny! – üdvözölte őt Ten, Johnny pedig
villantott egy mosolyt viszonzásképp.
-
Johnny? Várj- Professzor Seo?!
- Ó,
mily’ felüdülés önt itt látni, Mr…?
-
Nakamoto, uram. Nakamoto Yuta. – Johnny helyet foglalt a másik kettőnél, leadva
a rendelését is. – Két jeges americano-t kérlek, Ten, te döntesz a desszertről.
– Ten elmosolyodott és bólintott egyet, tisztában léve azzal, hogy ez volt az a
bizonyos meghívás, amit Johnny tegnap ígért neki.
-
Mr. Nakamoto, cselekvésképtelen volt?
-
Uhm, nem, uram. Én… izé ellógtam. Hehe – nyelte le idegesen Yuta a karamell
macchiato-ját. Yuta ideges lett, attól tartva, hogy kap egy szidást a
professzortól. Őszintén meglepődött, mikor a prof felnevetett.
-
Minden rendben! Csak a termokémiát vitattunk meg, amit szerintem magától is meg
tud tanulni, nem igaz? – mosolyodott el önelégülten Johnny. Egyáltalán nem az a
típus volt, aki nyaggatta őket, mint valamelyik idős professzor, azonban nem is
az, akit nem érdekelte a diákjainak az órája.
Yuta
hatalmasat nyelt, tudva, hogy képtelen rá. Ráadásként, a kémia volt a
legrosszabb tantárgya.
-
Uram, borzasztóan sajnálom, én csak nem-
-
Mint mondtam; rendben van. Tudok egy megoldást. Felkérem a legjobb diákomat,
hogy adjon önnek magánórákat. Örülni fog a kreditért és hiszem, tudja ki ő? –
vigyorodott el Johnny, igazán figyelmes volt a diákjai körében, így tökéletesen
tudta, hogy ez a Nakamoto kedveli az osztály zsenijét.
-
J-Ji Hansol, uram? – kérdezte Yuta, eltátva a száját a professzor előtt.
-
Aha, talán akkor majd kellőképpen érdekelni fogja önt az órám, mint ahogy
érdeklődik iránta, ha majd tanítani fogja. – Johnny csak nevetni tudott a diák
reakcióján. Ten visszatért két jeges americano-val és két eperkrémes
süteménnyel, majd észrevette a piruló Yutát és a nevetgélő Johnny-t.
-
Mi történt itt? – kérdezte Ten az elvörösödött férfit, aki rögtön megrázta a
fejét.
-
S-S-Semmi – hebegte Yuta, de Johnny továbbra is önelégülten mosolygott. – Csak
beszélgettünk Ji Hansolról. Az ő végső kiszemeltjéről.
Ten
szemei kikerekedtek, de csak hangosan nevetett. – Ismerem azt a csávót!
-
H-hé! – pirult el még jobban Yuta, ezzel csak még inkább nevetésre késztetve a
másik kettőt. – Tessék, adja át ezt a levelet élete szerelmének, azt hiszem fél
négykor érnek véget az órái. Minden pénteken tud vele tanulni. Menjen – adta
oda Johnny a levelet, amit akkor csinált, Yuta pedig egy meghajlás után már el
is ment.
-
Használd a protekciót, Yuta! – kiáltotta még Ten, azelőtt hogy Yuta becsukta
volna az ajtót. Mindketten felnevettek, ahogy látták a fiút elsietni az
utcákon.
-
Szóval… izé… köszi ezért – mosolygott Ten, ahogy belekortyolt a jeges americano-jába.
-
Nem probléma. Szombatonként is bejársz? – kérdezte Johnny közömbösen.
-
Nem, igazság szerint általában az a pihenőnapom – válaszolta Ten. – Tényleg? Én
is szabadnapos vagyok aznap. Szeretnél átjönni hozzám? – kérdezte Johnny. A
fiatalabbik mélyen elpirult, ahogy oda nem illő gondolatok kezdtek áramlani a
fejébe.
-
M-Mi?
-
Gyere át a házamba. Eszünk, filmeket nézünk és csinálhatsz nekem egy kis kávét!
– mosolygott édesen Johnny, de Ten egyszerűen képtelen volt szabadulni azoktól
a gondolatoktól.
- Uh… Miért ilyen apuci típusú? – gondolta Ten.
Erőteljesen elzavarta az oda nem illő gondolatait, magában arcon csapva magát.
Kissé furcsa volt, hogy ez a barát, aki igazság szerint még csak egy napja a
barátja, rögtön áthívja magához, de figyelembe véve, hogy vevőként és
baristaként ismerték meg egymást, olyan érzés volt, mintha évek óta találkoztak
volna. Mielőtt még Ten túlgondolta volna dolgot, gyorsan beleegyezett.
-
Remek. Idejövök érted ebéd előtt. Tizenegykor. Mit szólsz hozzá? – kérdezte.
- Ez egy randi? Amolyan házi-randi?
Egyáltalán létezik ilyen? – gondolta Ten, de egyetértett vele,
mielőtt válaszolhatott volna a saját kérdésére. Johnny búcsút intett Tennek,
egy vigyorral karöltve, ami már konkrétan olyan volt, mintha oda lett volna ragasztva.
Anélkül, hogy észrevették volna, elkezdett kifejlődni köztük az egymás iránti
kedvelés.
Ten
már reggel nyolckor ébren volt. Korán volt, de nem tagadta, mennyire izgult.
Vett egy hosszú fürdőt, megdörzsölve a szappannal teste minden porcikáját. Még
a haját és a fogát is megmosta.
Fél
tizenegy volt, mikor megérkezett a kávézóhoz. Belépett a helyiségbe, ahol
főnökét vette észre.
- Ó,
Ten! Mit csinálsz itt? Szabadnapos vagy, nem?
-
De, Taeil hyung… Csak várok valakire.
-
Ki lehet az? Chittaphon Leechaiyapornkul randizik valakivel? – szívatta Taeil
az alkalmazottját, amivel elért egy zavarba ejtett „Hyung!” kiáltást a
magasabbtól.
Néhány
perccel később Johnny is megérkezett egy fehér pólót és farmert viselve,
ellentétben a szokásos hosszú ujjú felsőitől. Az öltözéke megváltozott, de basszus, még mindig olyan apucisan nézett
ki. Istenem. Egy sorozatnyi helytelen gondolat futott át Ten fejében.
Rögtön elpirult, ahogy rájött, mennyire beindult.
-
Hali, sokat vártál? – kérdezte Johnny, közben titokban végignézve a fiún. Ezúttal
nem a szokásos pólójában és a kötényben volt, hanem egy olyan pulóverben, ami
eltakarta a kezeit és egy egyszerű farmernadrágban. Ten ezerszer aranyosabban
nézett ki, mint azt Johnny valaha képzelte.
-
A-a. Csak egy picivel jöttél utánam. Mehetünk? – Ten felállt, majd egy gyors
pillantást vetett a pultra és a mosolygó Taeilre, aztán elindultak Johnny
házához.
-
VÉDEKEZZETEK, GYEREKEK! – kiabálta, majd felnevetett. – Ezek a mai gyerekek...
Ten
rögvest elpirult a hallottakon, de Johnny szexin nevetett, mielőtt önelégülten
el nem vigyorodott. – Keményen szereted, Édes? – suttogta Johnny rekedten.
Tenen
végigfutott a borzongás, a gerincétől egyenesen az ébredező cimborájáig.
-
ÁLLJ LE, JOHNNY! – harapta be az ajkát, kényelmetlenül érezve magát az úton.
Johnny
csak nevetni tudott a cuki Tenen, aki pirulva takargatta a feltűnő dudorját.
Ten még csak nem is sejtette, hogy Johnny-nak van egy ilyen oldala is. Olyan
volt, mintha egy teljesen más személlyé változott volna. Nem tudta megállítani
a korhatáros gondolatait, így a fiatalabbik ajkain kiszökött egy gyenge sóhaj,
még mielőtt szájára szorította volna a kezeit.
Johnny
egy félreérthetetlenül kaján vigyorral bámulta őt. – Azt én okoztam? Anélkül,
hogy hozzád értem volna? Hűha!
-
F-Fogd be – mondta Ten, egyik kezével még mindig száját takarva, míg másikkal
az ágyékát. Próbálkozott a lenyomásával, azonban sajnálatos módon pont a
mellette vezető srác miatt állt olyan buszkén.
A
ház nagyjából tizenöt percnyire volt autóval és eléggé nagy, ahhoz képest, hogy
Johnny egyedül élt benne, Ten pedig kissé szégyellte magát, amiért ő csak egy
apartmant bérelt a bolt közelében. – Wow, milyen nagy a házad! – Ten eltátotta
a száját a hatalmas, halványszürke ház láttán, ami előtte magasodott.
-
Igazán? Szeretnél megismerni valami még nagyobbat? – kacsintott Johnny. Ten
újfent elvörösödött, majd lebiggyesztette ajkait. – Fogd be!
Johnny
felnevetett, s behúzta a házába a fiút. – Egyáltalán nem akartam, hogy bármi is
túl bájos legyen, így…
Johnny
háza egyáltalán nem volt az a tipikus. Csupán egy széles szint volt. A hatalmas
ajtók után az előszoba volt található, ahol Johnny cipői szépen rendezetten
voltak bepakolva egy szekrénybe. Egy kicsi ajtó vezetett Johnny kedvenc
helyére. Az ágya csak egy elképesztően széles kanapéból állt, mellette pedig
egy dohányzó asztal volt telepakolva papírokkal. Meg persze volt még elől egy
hatalmas tévé. Vékony fal választotta el a konyhától, amiben szerszámok is
helyet foglaltak. Az egyetlen, amihez volt még ajtaja az egy szobácskába
vezetett, ahol a fürdőszoba volt még.
-
Nem igazán vannak vendégeim, így nappalim sincsen. Az ágyban leszünk, tehát
melyik legyen: szexi, vad vagy akció? – kérdezte Johnny, miközben behozta a
kaját, amit egy boltban vettek, mikor ide tartottak. Most komolyan azt kérdezte meg, hogy miképpen szeretném, hogy
megdugjon? – Ten érezte, ahogy az összes vér az arcába szökik.
-
Johnny, tulajdonképpen két napja találkoztunk, de te máris azt kérdezed, hogy
milyennek szeretném a szexünket? – kérdezte Ten eléggé idegesen. A másik olyan
hangosan kezdett nevetni, amitől még jobban bedühödött.
-
Nyugi, Édes, csak azt kérdeztem, hogy milyen műfajú filmet szeretnél nézni. – mondta
Johnny, elégedetten vigyorogva. Ten azonnal elpirult, borzalmasan zavarban
érezte magát.
Ó, ne! Buta Ten! Most ribancként fog rám
gondolni…!
-
I-Ijesztő akkor! – motyogta. Johnny továbbra is nevetett, majd előhalászta az
új Démonok között 2-őt.
-
Csak bújj hozzám, ha félsz, jó? – mondta Johnny, Ten válla köré téve a karját.
-
Mi vagyok én, egy kisgyerek? – gúnyolódott Ten, de közben észrevétlenül simult
hozzá a másik mellkasához.
Harminc
perc telt el a filmből, de Ten már több, mint ötször sikított, most pedig
Johnny ágyában, a takaró alatt bujkált.
A
takaró alatt Johnny ruha alatt megbúvó tagját bámulta, komolyan vissza kellett
tartania magát, nehogy hozzáérjen, így inkább más dolgok után kezdett
nézelődni, de igencsak nehéz volt levenni a szemét az enyhén dudorodó tagjáról.
Johnny hirtelen magára húzta a paplant, ezzel magára vonva Ten figyelmét.
-
Már nem is nézed a filmet. Itt lenn érdekesebb a kilátás, mint a film? – szólt
be megint Johnny. Mégis mikor fog leállni
azzal, hogy beindítson? Ugh – gondolta Ten, ahogy megérezte a sátrat a
nadrágjában. Johnny csak kajánul vigyorgott, mikor Ten pozíciót változtatott,
így véletlenül hozzádörgölve a dudorját az idősebbik jobb combjához.
Johnny
Ten felé kerekedett, a tenyerei és térdei az utóbb említett körül helyezkedtek
el. – Unalmas a film, Ten. Folytassuk a későbbi részt. – Hátralökte Tent, majd
lassan rámászott az említettre. Elvörösödve ellenkezett volna, de puha ajkakat
érzett az övéhez nyomódni.
Johnny
gyengéden csókolta Ten lágy ajkait, hogy minél jobban kiélvezhesse. Érezte,
ahogy Ten ujjai a pólójába kapaszkodnak, mire elvigyorodott.
Johnny
visszahúzódott, így tökéletes rálátása nyílt az alatta teljesen elpirult Tenre,
kinek ajkai pirosak és duzzadtak voltak.
-
J-Johnny m-mit… mm! – Ten képtelen volt befejezni a mondatát, mert az idősebbik
újfent ajkaira tapadt. Durván. Az idősebb ajkai egyre gyorsabban mozogtak, ezt
követően pedig meglepetésként érte, mikor megérezte, ahogy alsó ajkába harap a
fiú. Szétnyitotta a száját, amit Johnny kihasználva dugta át a bűnös nyelvét
Ten forró szájüregébe.
Felfedezte
a kisebbik minden részét, harcba szállt a nyelvével, s végül levegőért kapkodva
váltak el egymástól. Mindketten eléggé tapasztaltak voltak, de csak a másikra
tudtak figyelni.
Johnny
visszahajolt hozzá, ezúttal viszont Ten nyakát támadta be. Számtalan helyen
nyalogatta és szívogatta a fiú bőrét, aki közben Johnny barna tincseibe markolt,
nyakát pedig próbálta úgy tartani, hogy a professzor minél jobban
hozzáférhessen.
-
Most már az enyém vagy. Nem engedheted másnak rajtam kívül, hogy ezt tegye
veled, megértetted? – mondta Johnny, miután visszahúzódott, s minden előbbi nélkül
dörzsölte Tennek az ágyékát, úgy várva a válaszára.
-
I-I—gen! Megértettem, apuci! Hagyd abba, túl közel vagyok! – válaszolta Ten
nyögései közepette, ugyanis Johnny nem hagyta abba a ténykedését.
-
Hm, apuci… ez tetszik – mondta Johnny, mikor lassított a mozdulatain. Nem
akarta, hogy máris elélvezzen a kisebbik. Az említett eltakarta a száját, nem
akarta elhinni, hogy tényleg kimondta azt.
Én, Chittaphon Leechaiyapornkul,
egyáltalán nem hívtam úgy Johnny-t!
Johnny
egy ideig csak Tent bámulta, mielőtt elkomorult –
Túl sok a ruha. Szeretnéd, hogy levetkőztesselek, vagy megcsinálod magadtól is?
- K-Kérlek…
v-vetkőztess le meztelenre… apuci – nyöszörögte, ahogy megragadta Johnny garbóját.
Megint kimondtam! Uh, végül is, tök
mindegy, Johnny úgyis észreveszi, nem tehetek ellene semmit. – Fejezte be Ten
a saját magával való vitatkozást, ahogy Johnny lehúzta róla a pulóverét, majd
megragadta a farmerének övrészét egy újabb átkozottulszeximosollyal, és
lehúzta. Egyetlen rántással. Immár pedig egy anyaszült meztelen Ten feküdt Johnny
ágyában.
Ten
meghúzta az idősebbik ingjének szegélyét, s segített lehámozni róla. Miután a bokszerek
is lekerültek, de Tennek el kellett ismernie, hogy Johnny igenis nagy. Ha az a
valami bekerül a fenekébe, tuti biztosan egy hétig fájlalni fogja. – Most… Ten,
babám, azt akarom, hogy leszopd apuci kemény és hatalmas farkát. Akarod ezt?
Ten
szórakozottan bólintott, a vágy teljesen elhatalmasodott rajta, úgy térdelt le
a padlóra, amint Johnny kiült az ágy szélére, a fiatalabbik kezeit combjára
helyezve.
Ten
elismerte, hogy egy igazi műalkotás állt a szemei előtt. Johnny tagja ekkor
rándult meg előtte, neki pedig megakadt a levegője.
Rákulcsolta
a másik kezét a hosszú testrészre, lassan kezdve, kínzóan lassan húzogatni.
Johnny
rögvest felnyögött, mikor megérezte Ten meleg kezét őt simogatni. Látta, amint
pár újabb húzás után kinyitja a száját. Majd megérezte a forró ajkakat maga körül.
Johnny hátracsapta a fejét, a kezei automatikusan kúsztak Ten hajába. A fekete
tincsekbe markolva ösztönözte a fiatalabbat, hogy még mélyebbre fogadja be. Ten
vette az üzenetet, és szépen lassan mozgatni kezdte a fejét is. A nyelvével körbesimította
a hatalmas ereket, mikor pedig meghallotta, hogy Johnny gyorsabban-t nyög, úgy
összeszedte minden bátorságot és olyan mélyen vette a szájába, amennyire csak
képes volt.
-
Ó, baszki! Baba, elképesztő vagy – nyögte Johnny, még erősebben markolva Ten
tincseibe, aki szintén felnyögött, ezzel remegést küldve a másik férfiasságára.
Néhány újabb mozdulat után, Johnny ismerős érzésre
figyelt el, ami kavargott az alhasában.
-
Édes, mindjárt—Baszki, húzódj el! –
figyelmeztette Johnny a fiatalabbat, de Ten csak egyre erősebben szívta, másik
kezével már a golyóit masszírozva. Ő pedig itt adta fel, beleélvezve Ten szájába.
Az említett leállt, próbálva lenyelni, majd a mellécsöppent folyadékot is
lenyalogatta, ahogy visszahúzódott.
- Jól
csináltam, apuci? – kérdezte Ten, körbenyalva ajkait, közben végig az
idősebbiket figyelve. Johnny sietve hajolt hozzá, hogy egy forró csókban részesítse
Tent, ezzel saját magát is megízlelve. Mosolyogva hajolt hátra, hogy
válaszoljon: - Igen, Baba, apuci rendkívül elégedett.
Johnny
felemelte Tent, hogy a csípőjére ülve kulcsolja köré a combjait, így sikeresen
elérve Ten kemény tagját a hasának nyomódni.
Lefektette
a kisebbiket, majd gyorsan felállt, hogy hozzon egy tasak síkosítót. Eltépve
nyitotta fel a tasakot, rögtön meg is mártva benne az ujjait, hogy azonnal kettőt
fel is nyomjon Tenben. A fiatalabbik megemelte a csípőjét, erősen kapaszkodva
Johnny karjaiba, így sürgetve a másikat. Az engedelmeskedve neki tolta fel még
egy ujját, hogy immár hárommal tevékenykedjen. Nem ez volt Ten első alkalma,
hogy lazítani próbáljon, most mégis fájt, figyelembe véve, hogy milyen régen is
volt utoljára megdugva. Egy könnycsepp csillogott az arcán, ahogy Johnny még
egy ujját hozzáadta a többihez.
- Édes…
hé, mindjárt abbahagyom, csak lazíts – mondta Johnny, letörölve a könnycseppet.
Amint
úgy érezte, Ten készen áll, kihúzta az ujjait, ezzel egy elviselhetetlen hiányt
okozva benne. Johnny magára görgette az óvszert, és megkérte a kisebbiket, hogy
forduljon meg.
Ezúttal
már Ten térdelt, mind a négy végtagja az ágyon volt behajlítva. Johnny odaigazította
magát, a pillanatban pedig mikor belökte magát, mindkettejükből egy hatalmas
nyögés szakadt ki. Johnny mozdulatlanul maradt egy percig, hagyva, hogy
megszokhassa a kisebbik az óriási méretét.
Ah, basszus! Nem csak vastag, de még
olyan kibaszott hosszú is… Képes leszek egyáltalán ezután dolgozni? – gondolta Ten.
Ten
felnyüszített: – M-Már mozoghatsz… – Johnny pedig engedelmesen kezdett lassú
mozgásba. Szinte teljesen kihúzódott a fiúból, csupán férfiasságának vége volt
továbbra is benne, majd erőteljesen visszalökte magát, sikeresen megérintve
ezzel a fiatalabbik prosztatáját.
-
A-Ah! Apuci! – nyögte Ten, soha érezve előtte hasonlót. Johnny felmordult,
ahogy a kisebbik teljesen rászorult.
-
Basszus, annyira szűk vagy, Baba – káromkodott a magasabbik, Ten fenekét
simogatva. Megemelte a kezét, majd rácsapva a puha testrészre gyönyörködött a
piros árnyalatot felvett bőrben.
A
kilátás Johnny alatt maga volt a művészet. Ten izzadtan, piros feneke és
vággyal teli tekintete csak arra tudta ösztökélni, hogy még erősebben lökjön. Gyorsabb
tempóra kapcsolt, amitől az ágy nyikorogni és szinte ringatózni kezdett. Pusztán
a bőrük csattogása és a nyögések, amik Tenből szöktek ki még közelebb vitte a beteljesülésig.
Gyorsabban
és erősebben lökött, mint előtte, annyira durván ütve Ten prosztatáját, hogy
már az ájulás kerülgette. Egy utolsó, erőteljes döféssel Johnny robbant a
fiúban, beborítva a falait a fehér folyadékkal, s kimozogva az utolsó
hullámokat húzódott ki a kisebbikben. Az élvezete kicsugrott Ten combjaira,
Johnny pedig készségesen nyalta le, egyúttal pedig a kis lyukat is. A nyelve benne
körözött, ezzel Tent hangos nyögésre kényszerítve. Már fájdalmasan kemény volt,
s míg Johnny a fenekével foglalkozott, addig ő maga köré kulcsolta az ujjait,
hogy az előváladékot szétkenve rajta még könnyebben simogathassa magát.
Johnny
csak akkor vette észre, hogy Ten mit csinált, mikor már a feneke tiszta volt, ő
pedig előtte simogatta férfiasságát.
-
Önző voltam Baba, engedd, hogy apuci csinálja ezt – mondta Johnny, kicserélve a
másik kezét az övére. Ten hátracsapta a fejét, ahogy Johnny ügyködni kezdett
rajta, neki sokkal nagyobb kezei voltak és ezerszer jobb érzés volt, hogy nem
saját maga csinálta. Johnny profi kezei alatt nagyon rövid idő alatt
elélvezett. Végül mind a két férfi az ágyon feküdt, erősen zihálva.
Johnny
az izzadt mellkasára húzta Tent, megpuszilva annak feje búbját.
-
Tudom, hogy csak két napja találkoztunk, és nem vagyok biztos benne, hogy
miért. De szeretlek, Ten – vallotta be Johnny, mire a fiatalabbik azonnal
elpirult.
-
Én… Uhm, én… – hebegte Ten, Johnny pedig csak felnevetett rajta. – Tudom, hogy
te is szeretsz, Édes.
Ten
lebiggyesztette az ajkait, ahogy felhúzta magát. Rácsapott az idősebbik mellkasára,
aki összerezzent. – És azt hittem, hogy fájdalmaid vannak…
-
Vannak is! Hogyan fogunk ezek után dolgozni?!
-
Csak mondd meg Taeilnek, hogy elég érzékeny
vagy.
-
Az zavarbaejtő!
-
Ó, dehogy lesz. Igaz. Elfelejtettem mondani neked. Taeil igazság szerint az
unokatestvérem.
-
Mi a fasz.
Sziaa.~
VálaszTörlésNagyon-nagyon, hm, hogy is mondjam... Fangörcsben szenvedek még, de nem halogatom tovább, ha már most végre sikerült elolvasnom.~ *0*
Először is: nagyon hálás vagyok, amiért lefordítottad; boldoggá tett a tudat, hogy még ha szívesen is csináltad, mégis megszenvedtél vele! És ahj.q.q
Másodszor pedig: A LELKEM VÉGLEGESEN ELPÁROLGOTT A TESTEMBŐL.D: Hát... Közben küldözgettem néhány kitörésemet, de te jó ég, komolyan, nagyon szépen fordítasz, és akadtak érdekes, magyartalan mondatok, de hidd el, még ez sem szegi az ember kedvét (az enyémet főleg nem, heuheu.~).
A YuSol mellékszál annyira tetszett, szegény Yuta...xD De esküszöm, a vége volt a legjobb.xD Nagyon felnevettem, mikor a 'nagy titokba' beavatva Ten kifakad, hogy 'Mi a fasz', ilyen vagyok én is.xDD Imádom a csattanókat.:'D
NAGYON-NAGYON IMÁDLAK, KÖSZÖNÖM A FORDÍTÁST! T^T
Sumire
Szia!
TörlésÖrülök, hogy végül nem kellett csalódnod benne, mert én vissza se mertem azóta olvasni, hogy kitettem. >o<
Nagyon szórakoztató téged ilyen állapotban olvasni. :'D
Yuta amúgy a másik részben is nagyon kis édes, de biztos, hogy nem fogod a napokban megkapni annak a fordítást, mert nincs annyi időm. ;;
Én is imádlak. :') Boldog vagyok, hogy ennyire tetszett a hibáim ellenére is~
Akashara